Margaret's life

Mindent szabad.

Legalábbis TomCat szerint.

Megdöbbenve olvastam ma a BAR!KÁD hasábjaink, hogy a választási csalás miatt bíróság elé álló TomCat és több társa (köztük egy ipse kamerával) várta Novák Elődöt, aki tulajdonképpen leleplezte Tomicicát.

Mondhatnánk,hogy TomCat agya elborult, hiszen tudjuk mind, az ember haragból, dühből hajlamos baromságokat elkövetni, ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy TomCat nem teljesen normális fazon... 

Feltűnési viszketegsége tegnap már a tettlegességig fajult, történt ugyanis, hogy megütötte Novák Elődöt. Sőt, még kamerával rögzíttette is azt.

Hozzáteszem, nem mellékesen az akció a HírTV-nek 20.000 forintjába került, ugyanis az egyik ott dolgozó elmondta a kuruc.infonak, hogy ennyit fizettek TomCatnek, hogy hősként szembeszálljon Novákkal (és ezzel lejárassa magát).

A dologgal kapcsolatban a személyes véleményem a következő: Aki járt már valamilyen Jobbikos rendezvényen, aki látta már Novák Elődöt, az tudja,hogy őt kikezdeni, őt megütni nem olyan nagy dolog, Novák egy elég cingár legényke... Így ez a hősködés felér az én szememben egy szájkaratézással. TomCatnek csak arról sikerült tanúbizonyságot adnia, hogy gyerekes, és a végtelenségig primitív. (Teszem hozzá, ez korábban sem volt kérdéses.)

FRISS:

 "(...) Elkúrtuk, nem kicsit. Nagyon. (...) Nyilvánvalóan végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet. (...) Jöttek páran, akik nem szarakodtak azon, hogy megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették,hogy másról szól ez a kurva ország.(...)"

Négy és fél éve hangzott el ez a beszéd Balatonőszödön, az msz(m)p zárt ülésén, mindössze egy hónappal a választási győzelem után, majd 2006 szeptember 17-én nyilvánosságra került.

Mára már szinte nincs olyan magyar állampolgár, aki ne tudná a fent kiemelt idézetet elmondani fejből.

A beszéd kiszivárgása tüntetéssorozatot indított el országszerte, legfőképpen a magyarok fővárosában, Budapesten. ("Monnyon le!")

Gyurcsány több fórumon igyekezett megmagyarázni, hogy mit is értett hazugság és kurva ország alatt, költői kellékekre, retorikára hivatkozott. Magyarázkodásában Lendvai Botox Ildikó is segítségére sietett, maszatolni kezdtek, s kompletten az egész "rendszerváltó elitre" testálták a hazug jelzőt.

És mi is változott 4 év alatt?

Semmi.

Gyurcsány Ferenc a mai napig ott ül a Nemzet Templomában.

Nyugi, nem teszek fel sok képet...

Még megfeküdné a sok normális(?!) szexuális életet élő ember a kis liberális gyomrotokat. :)

Voltunk mi:

Meg voltak a rend éber őrei, és a lelkes újságírók (akik, ha a helyzet megkívánta, képesek voltak a földön kúszva fényképezni):

És voltak bloggerek is:

És a kedvenc képem: TomCat lekapott!!!! 

De visszanyalt a fagyi! :)))

 Volt lehetőségem pár hétig egy ismerősöm boltjában boldogítani a jónépet, ezalatt a néhány hét alatt érdekes dolgokat tapasztalhattam meg.

Mint már korábban említettem, szó érte a nyakláncomat, de akadtak ennél sokkal durvább dolgok is, amikkel szembesülnöm kellett.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom,hogy a boltban az alkohol (egészpontosan az olcsó sör) volt a legkeresettebb árucikk. Ezeket leginkább (de nem kizárólag) roma származású munkások vásárolták. (Ebben nincs semmi cinizmus. Ameddig egy cigány dolgozik, addig tisztelem.)

 Voltak kedves alkoholisták, például az Alejandro névre keresztelt maximum 25 éves fiúcska, aki minden létező női dolgozót körbeudvarolt, amennyiben a hűtőben volt hideg sör.

Voltak csöndes alkoholisták, akik bementek a kis felesükért, majd elhagyták a boltot.

De akadtak olyanok is, akik csak nagyhanggal voltak képesek megvenni egy doboz Adambarut.

Kiragadom a legszélsőségesebb esetet, amit meg kellett tapasztalnom eladói pályafutásom során.

Éppen a tejes hűtőben pakolásztam, mikor az egyik „hangosan ivó” úriember megtalált… Mivel a hűtők igen hangosan zúgtak, és könyékig a tejfölök között voltam, nem vettem észre az urat, csak arra lettem figyelmes,hogy kikötötte valaki a köpenyem… Hátrafordultam, kérdőn és bután néztem ki a copfjaim alól, mire a fazon a következő kérdést intézte hozzám:

„Te is hátulról szereted? A Tündikével úgy szoktuk…”

Na, ez nem értendő szószerint, (remélem) ez csak egy vicc… De én akkor, abban a szituációban nem értettem a viccet. Felvilágosítottam a hapit,hogy engem nem Tündinek hívnak, ergo nem szeretem se előröl, se hátulról, se sehogy.

Ezt a jelenetet párszor még el kellett játszanom ahhoz,hogy a pali megértse, ezt a poént én nem értékelem. Számos esetben tanúja volt a produkciónak a főnököm is…

Egyszer sem akadtam ki, nem keltem ki magamból… A vevő .. az vevő.. azt ki kell szolgálni, vigyorogva, kedvesen, aranyosan… (Bár méltóságom megőrzéseképpen a későbbiekben inkább a csemegepult mögött tevékenykedtem… Ott biztonságban voltam.)

Az utolsó munkanapom felé közeledve, megkérdezte a főnököm,hogy lenne –e kedvem még egy ideig ott dolgozni… Nemet mondtam, de érdekelt,hogy miért is kellene ott maradnom, hiszen már mindenki visszajött a szabadságról... Hát rákérdeztem… Ő pedig elmesélte…

A főnökben volt egy adag rasszizmus, ez tény. De tudta,hogy mikor lehet ennek teret adni, és mikor nem. 

A korábban emlegetett Tündike egy cigány nőci volt… Dolgozott, kedves volt, semmi baj nem volt vele, leszámítva azt,hogy korához képest túlsminkelte magát és nagyon harsány volt. Egyszer még mondta is a góré, mikor felmerült a cigánykérdés,hogy „persze vannak kivételek, például a Tündi, ő normális”.

Aztán egyszer megfordult a kocka…

Egyszerre jött minden áru és nagy volt a fejetlenség a kisboltban, mozdulni nem lehetett a Coca kólától és a felvágottaktól. Tündi a műszak végén nem ment haza, délután 1 helyett 3-ig volt bent. Én még akkor újoncnak számítottam, soha nem vettem át árut, nem tudtam hirtelen, mihez kapjak. Tündike meg nagyon nem is kapkodott, csak álldogált ott, majd később, mikor a főnök befutott, jól az orra alá dörgölte,hogy neki már órák óta otthon kellene lennie…

Na, ebből igen csúf veszekedés kerekedett…  ("Otthon kéne lennem!!! Senki nem kérte,hogy ittmaradj!!!") Olyan csúnya, hogy a történet vége az lett,hogy Tündi felmondott, mondván „azért kiabált velem a főnök, mert barnább a bőröm, mint az átlagnak”.

Visszapörgettem magamban a dolgokat… Az összes szakadék, részeg cigányt, aki taperolni próbált, az összeset, aki lopni járt be, vagy „bugyingót” akart nekünk eladni… A főnök soha nem kiabált egy cigánnyal sem, soha nem becsmérelte őket (hangosan)… Tündit 5 éve ismeri… Mióta a boltot megnyitották, Tündi azóta dolgozik ott…

Eddig nem volt baj a cigány származása, most pedig az?

Eddig a főnök nem volt rasszista, most pedig az?!

Vagy ez csak egy szép, hangzatos szó, amit lehet kiabálni jobbra-balra?

 Kezembe akadt két teszkós újság közé gondosan elrejtett hírlevél az őszi lomtalanításról, ami nálunk szeptember végén lesz.

Idézem:

„ A lomtalanítás során nem szállíthatunk el:

-          kommunális hulladékot

-          veszélyes hulladékot (festék, olaj, akkumulátor, elem)

-          vashulladékot

-          egész ablaktáblákat

-          autógumikat

-          építési törmeléket

-          nagydarab faágat

-          kerti zöldhulladékot

-          elektromos háztartási készüléket (tv, hűtő)

Köszönjük együttműködésüket.”

Minden évben kétszer felteszem magamnak a költői kérdést:

Akkor tulajdonképpen, mit is visznek el?!

A lomtalanítást mindig ferde szemmel nézem. Főleg azok miatt a cigányok miatt (Uram bocsá’,hogy kimondom, de ez tényleg cigány szokás), akik a szemétben kotorásznak, gyűjtögetnek, majd a talicskájukba – módosabbak lovaskocsijukba – gyűjtik a lomokat.

Általában reggel 6-ra van meghirdetve a lomtalanítás. Van, aki még előző késő este kipakolja a kipakolnivalót , van aki az utolsó pillanatban szelektál a kidobandó cuccok között.

Én az utóbbiak táborához tartozom.

Az ok, amiért mindig az utolsó pillanatra hagyom az ilyesmit, egyszerű.

Semmi kedvem nincs a cigányok után a retket összepakolni. Ugyanis ennek  (a hordának)  az embercsoportnak van egy olyan felettébb ’jó’ tulajdonsága, hogy a szemetet nagyon körültekintően átvizsgálják,  minden zsákot kipakolnak, minden egyes szutykot megfigyelnek, pakolnak ide, pakolnak oda, borogatnak mindent össze-vissza, majd mint akik jól végezték dolgukat, szélsebesen elrohannak az Ráró névre keresztelt lovaskocsi elé befogott szamarukkal egyetemben.

És bizony a szétdobált szirszarokat, a barbibaba fejeket, a ruhákat, mindent-mindent nekünk kell összepakolnunk utánuk.

Volt már rá precedens,hogy ez a csodálatos népség felkészült arra,hogy sokan a hajnali pakolászás helyett előző nap délután, vagy koraeste lomtalanítanak. Így esett meg az egyszer (hazudok… Sokszor megesett már), hogy egy gáláns napbarnított jómunkásember megkérdezte,hogy igényt tartok-e arra a bojlerre, ami az udvarunkon figyel. (Mi akkoriban tértünk át a gázra, a régi bojlernek már megvolt a gazdája, csak még nem jött érte.)

Kellemetlen ilyenkor azt mondani,hogy „Naná,hogy kell, te pofátlan kis rohadék. Máskülönben már ki lenne pakolva, nem gondolod, te IQ-fighter?!” De meg kell tenni, amit meg kell tenni… Emlékszem, hosszas beszélgetés után sikerült meggyőznünk,hogy nem guberálhatnak kedvükre a tisztességes emberek udvarán.

Vajon idén milyen élményt tartogat a lomtalanítás?

Mit fognak itt hagyni? Mit visznek el?

Mekkora retket kell majd elganéznom a cigányok után?

Pár hét és kiderül.

Kommentár nélkül

Kommentár nélkül:

Kossuth Lajos - Andrássy Károlyné (párthíve felesége)
Hunyadi Mátyás - Édelpeck Borbála (kurva)
Gróf Teleki Sándor (ezer szeretője volt)
Jókai – Szendrey Júlia (Petőfi Sándorné)
Vasvári Pál (majdnem lekéste a forradalmat, mert szeretőjénél volt)

Köszönet Varga B. Tamásnak!

 http://kuruc.info/r/6/64153/

Őrizzük meg hidegvérünket...

 Nagyban szeleteltem a szalámit, mikor a főnök odajött hozzám.

- Eddig ezt észre sem vettem.

- Mármint mit?

- A nyakláncodon a kettős keresztet.

- Most kaptam testvéremtől.

- Lányokon ritkán látni ilyet. Mindenesetre elárulja az érdeklődési körödet.

Hümm....

 Ingyen van. Mégis megfizethetetlen.

Ha felsegítünk egy babakocsis nőt a buszra,

Ha átadjuk az ülőhelyünket egy idős néninek,

Ha meghallgatunk egy válófélben lévő férfit,

Ha zsebkendőt adunk egy metrón ülő, síró, idegen lánynak,

Ha rámosolygunk valakire, akit valójában nem is ismerünk,

Ha egy barátnak azt mondjuk: „melletted vagyok, számíthatsz rám”

Két embernek okozunk örömöt.

Az egyik az, aki felé tesszük az adott gesztust.

A másik mimagunk vagyunk.

Önzetlen segítség, figyelmesség, mosoly.

Nem kerül pénzbe. Mégis felbecsülhetetlen az értéke.

Előzmény

A minap egy kedves ismerősöm szakított „élete szerelmével”. Elmesélte nekem nagy vonalakban a történetet, majd tanácsot kért: Margaret, van valami bevált recepted szakítás utánra?

Feldobta a magas labdát az illető, mert ami azt illeti, közhelyekkel televagyok! :)

Lássunk is ebből egy csokorra valót, fázisokra osztva!

1. fázis – A „beszomorodás”

A beszomorodás lényege az,hogy valamelyik (vagy mindkettő) fél teljesen maga alatt van, és szinte megállás nélkül sír, szabadulni akar az élettől.

Mint tudjuk, a csokoládé az endorfin (boldogsághormon) termelést elősegíti. Az első fázisban a legjobb, ha kihasználjuk a csoki eme jótékony hatását. A nassolás általában tv-zés közben történik. (Klasszikus filmek, melyeket ilyenkor szoktak nézni:  Bridget Jones naplója, Igazából szerelem, de nálam volt már Büszkeség és Balítélet is :) )

Ezen időszak alatt (ami tarthat akár egy napig, de egy hónapig is) kieresztheti a fáradt gőzt a pár nélkül maradt fiú/lány.

(Ezt „Hol rontottam el?” fázisnak is szoktam nevezni, mert ez a legtöbbször előkerülő kérdés ezen időszak alatt.)

2. fázis – A bulizás, szórakozás, lazítás

Szándékosan bulizást írok, nem ’alkoholizálást’, bár kétségtelen,hogy van, akiknél ez a két dolog kézen fogva jár. Ilyenkor a sírással le nem vezetett feszültséget lehet kitáncolni magunkból, és leadni azokat a fölösleges kilókat, amelyek a csokizabálás következtében megtelepedtek rajtunk! (Vigyázat, az alkohol hizlal! Ajánlom az ásványvizet!)

De ilyenkor kerül(het) sor az „énképvédő” flörtölésekre is. (Vigyázzunk, ne lépjük át a határokat!)

Ez a fázis tarthat 2 hétig, de elhúzódhat akár fél évig is, és a bulizás gyakorisága és minősége is egyénenként változó.

3. fázis – Melóba/ suliba temetkezés

Ez végre egy olyan szint, amiből hasznunk származhat, és nem az önpusztításon van a hangsúly. (Már, ha ez nem válik „kórossá” és nem leszünk munkamániások, karrieristák.)

Jómagam ezt a fázist kedvelem leginkább, 2 év a csúcsom belőle.

4. fázis – A tükör

A legnehezebb fázis, mikor szembe kell néznünk magunkkal fizikai és lélektani értelemben is. Ha az előző 3 lépés hasznos volt, akkor a tükörbe nézve az elégedettség fogja átjárni szellemünket.

A dolog fizikai síkon (sajnos) arra a kérdésre épül,hogy „Szebb vagyok-e, mint a volt kedvesem új párja?”. Veszélyes kérdés ez, de ha pszichikailag „jól” vagyunk, ez sem okozhat problémát. (A többség általában itt jön rá arra, hogy fölösleges volt végigjárni a fokozatokat, és csupán elvesztegetett idő volt a szakítás feldolgozása.)

5. fázis – Az elfogadás

Az elfogadás az utolsó fázis, amit megél (remélhetőleg) az ember egy szakítás után.

El kell fogadni a tényt,hogy a kapcsolatunknak vége, és ENNEK ÍGY KELLETT LENNIE. NEM MIATTAM, NEM IS FELTÉTLEN MIATTA, EGYSZERŰEN AZÉRT, MERT NEM ILLETTÜNK ÖSSZE.

Persze a fázisok egymásba folyhatnak, felcserélődhetnek, vissza-visszatérhetnek, de akár ki is maradhatnak.

Egyre érdemes figyelni! Ha egy-egy lépcsőfok extrém méreteket ölt, (pl. A bulizás átvált ágyról-ágyra járásba, vagy a tükörben magát a megtestesült tökélyt látjuk) akkor valamit elrontottunk, átestünk a ló túloldalára. Ezt próbáljuk elkerülni!

Mind tudjuk, a szakítással kapcsolatos közhely, miszerint „kettőn áll a vásár”, igaz. Nem szabad mindig csak az egyik felet hibáztatni, hiszen néha senki sem vétkezik, egyszerűen így alakul; másszor viszont mindkét fél egyformán tehet a történtekről. Főleg a gimis szerelmekre jellemző ez… Tiniként változékonyak vagyunk, és van az úgy,hogy a fiú és a lány nem ugyanabba az irányba változik, de ezért nem szabad senkit sem hibáztatni.

A szakítás feldolgozása természetesen nem intézhető el néhány közhellyel, vagy nyálas filmmel, van akinél gyorsabban megy, van akinél lassabban zajlik le a folyamat. Egy dolog a lényeg, békéljünk meg önmagunkkal, és volt kedvesünkkel is tartsuk meg a jó viszonyt, ha egy mód van rá. Nem kell mindenáron bűnbakot keresnünk!

Bár sarki fényt nem láttunk a héten, de még van esélyünk rá,hogy egyéb égi jelenség szemtanúi lehetünk ebben a hónapban, egész pontosan augusztus 11-én.

Már, ha az időjárás kegyes lesz velünk… De miért is ne lenne az?

Minden évben ezt a napot várom leginkább, a csillaghullás napját.

Volt olyan év, mikor a barátaimmal néztem végig, hanyatt fekve a fűben, pokrócba csavarva, de volt olyan is, hogy egyedül telefonnal a kezemben pásztáztam az eget a kerti asztal tetején ücsörögve.

Bár nem vagyok babonás, mégis kívánni szoktam, akárhányszor hullócsillagot látok. (Csendben jegyzem meg, eddig mindig teljesült a kívánság… Bár tény,hogy irreális dolgokra nem vágyom.)

Tavaly – ha jól emlékszem – csöpörgött az eső, de idén szerencsések leszünk, ha minden igaz, mert a csillaghullás napjára kellemes időt mondanak a meteorológusok.

Aki csak teheti augusztus 11-én este menjen ki legalább félórára a négy fal közül, és kukkantson az égre, hátha elcsíp egyet a több száz hullócsillagból!

Mielőtt bejegyzésem lényegére térnék, két 'fontos' fogalmat kell tisztába tennünk (amelyekről én korábban soha nem hallottam)!

Triszkaidekafóbia. Gondolom kevesen hallottatok róla, s még kevesebben tudjátok kimondani első nekifutásra a nyelvtörő fóbiát. A triszkaidekafóbia a 13-as számtól való félelmet jelenti.

A második fogalom, amit meg kívánok említeni, szorosan kötődik az előzőhöz. Ez a paraszkevidekatriafóbia, ami a péntek 13-ától való rettegés okosabb(an hangzó) megfogalmazása.

Nézzük, hol és miként jelennek, jelentek meg ezek a fóbiák a nagyvilágban! Honnan erednek? Van-e egyáltalán alapja az egész dilinek?

Lássuk, mit ír a nagyra becsült internet! :)

   A 13-as szám pont 1-gyel több, mint a praktikusan osztható 12-es szám. (Ezt az én humán beállítottságú agyam elég erőltetettnek érzi.)

   Jézus utolsó vacsoráján a tizenkét apostol mellett ott volt Júdás tizenharmadikként.

   A vikingek mitológiájában Loki, az ármányos volt a 13. Isten.

   Sok helyen „elővigyázatosságból” (=babonából?) nincs 13. emelet, a 12. után egyből a 14. jön, vagy ha van is, lakhatatlan és nincs használva ez a szint. De repülőgépek ülésszáma esetében, szállodaszobáknál, és egyéb üléssoroknál is a 13-as szám tabu.

Érdekesség:

   Arnold Schönberg (osztrák zeneszerző) mániákusan rettegett a 13-as számtól. Kiokoskodta,hogy 76 évesen fog meghalni, ugyanis 7+6= 13! Ez eddig nem érdekes, de ha azt mondom,hogy valóban 76 évesen hunyt el, ráadásul egy péntek 13-án, akkor kissé hátborzongatóvá válhat a(z igaz) mese a babonás olvasókban.

Vajon ez véletlen volt? Esetleg a Sors? Vagy a fóbiája elhatalmasodott rajta, s az életét követelte?

   De ott van az Apollo-13 is, ami érdekességeket rejt magában. Az űrhajót 1970. április 11-én lőtték fel a Complex 39 kilövőállomásról.

Számoljunk csak!

’70. 04. 11. --> 7+0+0+4+1+1= 13! (érdekesség, hogy ekkor helyi idő szerint 14:13 volt, a texasi irányító központban pedig 13:13!)

Complex 39 --> 3X13= 39!

A Forma1-ben nincs 13-as rajtszám. Mikor mégis volt (’63-ban és ’76-ban) halálos balesetek történtek. (Hozzáteszem, azóta is volt halálos baleset az F1 történetében.)

   Még egy érdekesség! Több sorozatgyilkos neve is 13 betűből állt. Ott van mindjárt Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper), vagy Charles Manson, Jeffrey Dahmer és Theodore Bundy. ( Az én nevem is 13 karakterből áll!:))) )

   De ott van az is, amit a templomos lovagrendről tanultunk az iskolában. A templomosok elleni per és letartóztatási hullám is péntek 13-án indult. (1307. októberében) Állítólag innen ered az egész 13-as fóbia.

Ezek csak véletlen egybeesések? Vagy a 13-as egy olyan szám, fogalom, amit az utókor bármibe belemagyarázhat? Erőltetett bűnbakkeresés, vagy tényleg van okunk félni?

Ezt mindenki döntse el maga!

Jövőhét pénteken talán kiderül! :)

Emlékezzünk ma rá, a Kossuth-díjas dalszerző-énekesre,

Cseh Tamásra.

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

A blogtér, valamint a sajtó ettől dübörgött.

Mitől is?

Keloidnál a teljes cikket el tudjátok olvasni, avagy itt, akit lustasága ebben mégis meggátol, annak tömören összefoglalom.

Adott egy (jobbikos) képviselő, aki híres a habitusáról, igazi nagyszájú legény. Zagyva György Gyuláról van szó, arról a fiatalemberről, akitől a szállóigévé vált „ezt majd a folyóson megbeszéljük” mondat származik. (Én akarva-akaratlan elnevetem magam ennél a mondatnál mindig.)

A X. Magyar Szigeten történt az eset, melyről szólni kívánok én is - mint (szélső?)jobb oldali beállítottságú személy – ahol is, Zagyva talán olyat mondott, amit nem kellett volna.

Talán. Nos igen… Egyelőre még csak talánt írhatok.

Számomra nem csak a hatásvadász szavak (életveszélyes körülmények, valamint karikásostorral való fenyegetés) lettek gyanúsak, hanem az is,hogy az írók a cikkben mellékesen megjegyezték,hogy az „ellenséges terepen” lévők nem engedték nekik a diktafon használatát ergo, hangfelvétel nem áll rendelkezésükre. Ezzel már ki is lőtték annak az esélyét,hogy bárki is szóvá merje tenni, hogy bizonyítást igényel a kijelentés, miszerint Zagyva, vagy bárki a Szigeten közösülni kívánt a média lelkes szolgáival. (Cseles, és elmés.)

A legfrissebb információk szerint Zagyva feljelentette a hitgyülis lap Hetek című lap íróit, valamint egy helyreigazítást követel. (Több infoért KATT!)

Hogy mi lesz a dolgok végkimenetele, még kérdéses. Egy dolog biztos, ha Zagyva tényleg felelőtlen kijelentés(eke)t tett – mely bizonyítható - akkor a Jobbiknak tudnia kell, mi a megfelelő lépés.

2 és fél kiló öröm:)

Szerintem aranyos:)

Hírolvasgatás közben felfedeztem egy igen érdekes videót youtbe-on.

A mostanában nagy népszerűségnek örvendő Biszku Béla nyilatkozott a Bűn és Büntetlenségről, vagy ahogy a szájhagyomány nyilvántartja, a „Biszku-filmről”.

Mivel az interjú elég hosszú, csak néhány mondatot ragadok ki a sokból, de a fairplay-re törekedve a videókat teljes egészében beágyazom.

Miért nem ért egyet a dokumentumfilm szerkesztésével?

Azért nem, mert nem azt a interjút mutatták be, amit velem készítettek, hanem abból kiragadtak önkéntesen/önkényesen részleteket. (…) A teljes szövegét ennek az interjúnak nem hozták nyilvánosságra.

Mi volt 1956 őszén az Ön feladata?

1956 őszén én Angyalföldön voltam a pártbizottságnak az első titkára. Tehát nem belügyminiszter voltam, hanem ’56-ban egy kerületi pártbizottságnak az első titkára. És szenvedő alanya voltam, és átélője azoknak az eseményeknek, amelyek 1956-ban. Hát most az okokról nem beszélünk, mert nagyon összetett a … maga a probléma… És hát, én ugyaúgy ászenvedtem és átéltem, mint más magyar állampolgár.

Én nem akartam belügyminiszter lenni. Mikor a Kádár János nekem ezt elmondta, akkor én azt mondtam, hogy „nem, én nem akarok belügyminiszter lenni, azért nem, mert én nem tudok parancsolni”.

Mégis az lett…

Az lettem, mert később a politikai bizottság döntött és a döntés után nekem már fellebbezési lehetőségem nem volt. (Tehát kényszerből lett belügyminiszter?)

„Nagy Imre megérdemelte a sorsát.” A mai napig egyetért Nagy Imre kivégzésével?

Tessék idefigyelni. Ez nem az én feladatom. (Ha nem az, korábban miért jelentett ki ilyet? Akkor tán feladata volt?)

Kitől kérjek bocsánatot? Én 56-nak szenvedő alanya voltam. (…) Megtiportak, megtapostak, leváltottak. (…) Én végeztem 2 éves(!) politikai főiskolát!

Félreállt, vagy félreállították?

Önként mentem nyugdíjba, mert nem értettem egyet azzal a politikával, amit abban az időszakban Kádár János – akit én nagyon nagyra értékelek – folytatott.

(…) Önnek 600.000 Ft fölötti nyugdíja van. Igaz ez?

(….) Összesen 240.000 Ft.

’89-ben – a rendszerváltáskor – nem félt, attól,hogy felelősségre fogják vonni belügyminisztersége alatti tevékenysége miatt?

Nem volt félnivalóm. Én a népem érdekeit szolgáltam. (...) Hát olyan tevékenységeket, amiért engem felelősségre lehetne vonni mint belügyminisztert, nem követtem el.

Mikor egy Este,
otthon egyedül talál,
az ablakon kinézel, de semmit se látsz –
mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből
az idő elszivárog
és elfelejtett szavak után
nem fordulsz már vissza –
mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent – úgy csinálsz, mintha élnél,
órádra nem nézel, elrohansz mielőtt sírásra
görbülne szád – mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól – nem kapod ajándékba vissza –
imád az égbe, hallgatásod földre száll –
mondd gondolsz-e rám?

S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok
magadat a tükörben oly öregnek látod –
mondd gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod és
napról-napra árulod el titkaid másnak –
mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben
te egyedül gömbölyödsz fészkedbe –
mondd gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,
de legbensőbb titkaid nem érti új barátod –
mondd gondolsz-e rám?

Egyszer majd tudod,
szép lesz újra minden.
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben –
Igaz lesz minden szó –
a csókok szívhez érnek –
s a madarak a messzi délről
lassan hazatérnek –
S én várni fogok, mert várni kell arra:
aki nem jön el.
Fáradt éjszakában – tudod – álmatlan a csend,
de hajnalban a derengés új reményt üzen.
Éhes madár a reggel, az emlék megpihen –
akit az éjjel vártam – nem jön ma sem el.

Pesty László - Megsebzett ünnep

2006-os "forradalom" 

Érdemes megnézni.

Pesty László honlapja

A napi bosszúságok miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni,hogy az Élet igenis szép!

Apró örömök címmel indítok el egy "merénylet sorozatot" a bloggerek ellen, akik hasonlóan pesszimisták, mint én.

Akárhányszor valami iciri-piciri dolog mosolyt csal az arcomra, azt közzé fogom tenni.

Lássuk mára mi jutott?

Mi a mai apró öröm:

Friss, vajas zsömle, kakaóval :)

Mialatt az ország egyik végében rendőröket ölnek, addig a másik oldalon tombol a gárda-mánia.

Ma délelőtt a Magyar Nemzeti Gárda ceglédi vezetőjéhez érkeztek a rendőrök házkutatási paranccsal a tarsolyukban.

A házkutatás után a gárdistát (és mentőst) a ceglédi rendőrkapitányságra kisérték hivatali visszaélés és egyéb bűncselekmények gyanújával.

Érdekesség,hogy a ceglédi gárdisták elsőként jelentkeztek az árvízkárosultak segítésére, s a mai napig folynak az adománygyűjtések.

Forrás: BAR!KÁD

Hiszek a világvégében. Nem pontosan a 2012. 12. 21-es dátumban.... De látom, amit látok... Haldoklik a Földünk... Egyre gyorsabban. Reálisnak találom,hogy 1-2 éven belül vége a dalnak...

Jó ideje gondolkozom már azon, hogy miket szeretnék megtenni a világvége előtt.

Féléve, mikor legutóbb ez a kérdés motoszkált a fejemben, azt mondtam volna, szeretnék még egyszer utóljára szerelmes lenni. Az elmúlt évekből ez kimaradt sajnos... Gondoltam, szép befejezése lenne a földi létnek, ha valaki bebizonyítaná, hogy létezik az, amiben nem hiszek. :)

Most valamiért máshogy látom.

Ha a pályafutásomat egy grafikonnal kellene ábrázolnom, akkor egy majdnem egyenes vonalat rajzolnék, valahol az origó közelében, ici-pici emelkedővel a végefelé.

A csúcson kell abbahagyni. - tartja a mondás.

Mivel az én életvonalam nem hiszem,hogy ennél feljebb fog ívelni, szép lenne most(anában) "elmúlni". 

Momentán kibékülnék egy állati nagy meteorittal, vagy egy hurrikánnal. (A jelenlegi időjárásból kiindulva nem is lenne meglepő.)

Már nem félek a világvégétől! :)

Talán egyetlen dolog van, amit megtennék... De ez olyan dolog, amit - szerintem - mindenki megtenne.

Elbúcsúznék, elvarrnám a szálakat, és utóljára rá mosolyognék mindenkire, akit szeretek.

Na jó... Még egy dolog van... Énekelnék egyet! :)

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

(Radnóti Miklós)